Hogyan vált a T-darab felszerelés ismét első számú választássá

A T-darab felszerelés soha nem vesztette el a technika általánosan elismert szabálya rangot. Mindazonáltal több mint 10 évvel ezelőtt nagyrészt felváltották a Venturi fúvókákkal ellátott soros- vagy körvezeték szerelések, különösen az egészségügyi intézményekben. Igazságtalanul, amint azt ma már tudjuk, és a különböző típusú szerelések jelenlegi összehasonlító elemzése is megerősíti.

Az irányváltás néha nehéz. A 180°-os fordulat még nehezebb. Ez körülbelül 3 éve történik a csővezeték-kialakítás területén, és egyre nagyobb lendületet kap. Ennek egyik oka a következő: Több mint 10 éve több problémánk van a legionellával a hideg ivóvízben (PWC), mint a meleg ivóvízben (PWH). Hogy miért, az jól ismert: Ebben az időszakban az épületburkolat egyre jobban szigetelővé lett, ugyanakkor a szerelések egyre bonyolultabbá válnak, és egyre több vízkivételi hellyel rendelkeznek - azonos számú felhasználó mellett. Ideje tehát megállni és elemezni a helyzetet. Mi az, ami elkerülhetetlen, és mi a saját magunk által okozott probléma? Erre válaszul az iparág visszatér a gyökereihez, és most elsősorban T-darab beszereléseket tervez, az egészségügyi intézményekben is. A csak ritkán használt, de elkerülhetetlen vízkivételi helyeket soros- vagy körvezeték szerelésekkel kötik be.

Ebből következik, hogy a vízminőség megőrzése érdekében minden vízkivételi helyen vízcsere is szükséges. A nem használt vízkivételi helyek veszélyt jelentenek az ivóvíz-higiéniára, mivel ezek higiéniailag nem elfogadható holtvezetékek. Ez a holtvezeték még soros- és körvezeték szerelések esetén is elkerülhetetlenül az átmenő falikorongtól a vízkivételi hely kivezetéséig terjed.

Az alábbi ábrák illusztrálják a problémát: Az itt tesztelt iskolai étkezdében a két héten belüli 300 m³-es öblítés ellenére a vízkivételi helyeken az öblítőállomásokon keresztül túlságosan magas volt a csíraszám, az átvétel megtagadásra került.

Csak az egyes vízkivételi helyeken keresztül a normatívan szükséges vízcsere vezetett tökéletes eredményhez, így a szerelés sikeres átvételéhez:

Ennek fényében egyre több szaktervező és mesterember tette fel magának a kérdést, hogy miért kell drága és néha hidraulikusan nehezen vezérelhető csővezeték-kialakítást használni, ha az öblítőállomásokkal nem tudják megoldani a fali korongtól a kifolyóig vezető holtvezeték problémáját.

T-darab felszerelése, mint a technika általánosan elismert szabálya.

A T-darab felszerelés soha nem vesztette el a technika általánosan elismert szabálya rangot, még akkor sem, ha néha a régi szakcikkekből ezt lehetett kiolvasni. Ennek az állításnak a megerősítéséhez elegendő egy pillantást vetni az előírásokra és a szerelési gyakorlatra. A szaktervezők és mesteremberek mindig is nagyra értékelték az ilyen típusú csővezeték-kialakítást - tiszta áramlási utakkal, alacsony vízmennyiséggel, csekély nyomásveszteséggel és mindenekelőtt a kis felületekkel. A lehetőleg kis felületek nemcsak minimalizálják a baktériumok megtelepedését, hanem mindenekelőtt kevesebb hőt nyelnek el (PWC), ill. kevesebb hőt adnak le (PWH). Ez az egyik legfontosabb passzív intézkedés a hideg ivóvíz felmelegedésének, és ezáltal a legionella túlzott elszaporodásának megakadályozására. Továbbá, amennyire csak lehetséges, el kellene kerülni az ivóvíz keringését az előtétfalakban és közvetlenül bármelyik vízkivételi helynél. Ez utóbbi szintén tévút volt, ami meleg és erősen szennyezett szerelvényekhez vezetett. A meleg ivóvíz keringtetése az előtétfalakban alapvetően elkerülhető, és az előírások által nem szabályozott kockázatot jelent a hidegvíz és a szerelvények felmelegedése szempontjából. Ez biztonságosan, és túlzott építési ráfordítás nélkül elkerülhető a továbbra is érvényes „maximum 3 literes szabály” (DVGW W 551 és DIN 1988-200) alkalmazásával. Például egy 15 mm átmérőjű cső 10 métere csak 1,5 liter mennyiséget tartalmaz, és egy 4,2 l/perc szerelvénnyel higiénikusan üzemeltethető.

Összegzés

Higiéniai okokból tehát érdemes újra megvizsgálni a bejáratottnak tűnő szerelésmódokat. A ritkán használt, de elkerülhetetlen vízkivételi helyek soros- vagy körvezetékes szerelését a jövőben is folytatni kell, de csak mértékkel.