Ivóvízhigiéniai irányelvek: Történelmi áttekintés

Az ivóvíz a legfontosabb élelmiszerünk. Ha azonban az ivóvízben olyan kórokozók vannak jelen, mint a legionella, akkor ezek komoly egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Ennek elkerülése érdekében az épületek ivóvízminőségét ma szigorúan ellenőrzik. Az addig vezető út hosszú volt. Az alábbi blogbejegyzés áttekintést nyújt az ivóvízhigiéniai irányelvek mérföldköveiről az 1970-es évektől napjainkig.

A DVGW mint a legionella-megelőzés úttörője

A legionella viszonylag új probléma a Pseudomonas aeruginosa-hoz képest (lásd DVGW W 551-4, 1882 körül fedezték fel): Az első ismert legionella-járvány 1976-ban tört ki az Egyesült Államokban, de a legionella csak 1977 óta mutatható ki kulturálisan. Ezután még néhány évig tartott az okok feltárása, amely során kiderült, hogy a legionella-járványok a vízvezető rendszerekre vezethetők vissza, ami konkrét cselekvési ajánlások kidolgozásához vezetett. A DVGW volt az, amely megalapozta jelenlegi hírnevét az épületekben az ivóvízhigiénia fenntartásának szabályozó szerveként. A DVGW W 551 volt az első erre vonatkozó szabályrendszer, amelyet 1993-ban adtak ki. Ez az új építésre vonatkozott, és 1996-ban kiegészült a DVGW W 552-vel a felújításokra vonatkozóan. 2004 áprilisában a két munkalapot egyesítették, és azóta is érvényesek DVGW W 551, 2024/04-es kiadásként. Jelenleg felülvizsgálat alatt áll.

25 éve: A VDI 6023 hatályba lép

A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) kezdeményezésére és támogatásával a VDI 1999 decemberében adta ki a VDI 6023 első végleges szövegezését „Ivóvízrendszerek higiéniatudatos tervezése, kivitelezése, üzemeltetése és karbantartása” címmel. A szerzők között akkoriban neves higiénikusok és szakértők is voltak. A VDI 6023 irányelv az ivóvízhigiénia összefoglalásaként már régóta a technika általánosan elismert szabályai közé tartozik higiéniai kérdésekben, bár nem akarja és nem is tudja helyettesíteni a DIN-előírásokat az ivóvízrendszerek tervezésében és szerelésében. Összefoglalja azonban azokat a lényeges higiéniai szempontokat, amelyeket a DIN 806 és a DIN 1988 sorozatban vagy a DIN 1717-ben nem lehetett ilyen mélységben kifejteni. Ez volt az első olyan szabályozás is, amely előírta, hogy legkésőbb 72 óra elteltével teljes vízcserét kell végezni minden vételezési helyen. Ez a központi irányelv ma is érvényes. Az üzemeltetők a szükséges vízcserét kézzel vagy automatikusan, pl. nagy hatékonyságú vízmenedzsment rendszerek segítségével hajthatják végre.

Az első jogi lépésre 2003-ban került sor: Az ivóvízminőség felügyelete épületekben

Amikor Dr. Peter Arens, a SCHELL higiéniai szakértője 2002-ben megírta az IKZ-ben első szakmai cikkét „Higiéniai szempontok az ivóvízrendszerek tervezésénél és üzemeltetésénél, 1. rész: Az ivóvízhigiénia károsodása” és „2. rész: Példák a gyakorlatból” címmel, az ivóvízrendszerek üzemeltetői még nem voltak kötelesek az épületekben vizsgálatokat végezni. Azóta az iparág sokat tanult. Ennek kiindulópontja a 2001. évi ivóvízrendelet volt, amely 2003 elején lépett hatályba. Első ízben tartalmazta az ivóvízrendszerek vételezési helyeinek vizsgálati kötelezettségét is. Például az üzemeltetőknek onnantól vagy alkalmi jelleggel, vagy a hatóságok határozata értelmében meg kellett vizsgáltatniuk az ivóvizet. Az egészségügyi hatóságokat pedig arra utasították, hogy szúrópróbaszerűen vizsgáltassák meg az ivóvizet „a háztartási rendszerek központi melegvizes rendszereiben..., amelyekből a vizet szolgáltatnak a lakosságnak...”, pl. iskolákban, óvodákban, kórházakban, éttermekben és más közösségi létesítményekben. Az épületek vízminőségének fenntartásáról lépésről lépésre szerzett ismeretek alapján a későbbi ivóvízrendeletek tovább fejlődtek, ahogyan az iparág műszaki megoldásai is. És most először egy ivóvízrendeletben a „megfelelési hely” az üzemeltetőket, a szaktervezőket és a szakiparosokat is kötelezte arra, hogy a vízminőség magas színvonalát minden egyes vételezési helyig biztosítsák.

Újabb mérföldkő: Szakértői meghallgatás 2004-ben Bonnban

Az épületek ivóvíz-higiéniájának másik jelentős mérföldköve pontosan datálható. 2004. március 31-én Prof. Dr. Dr. med. Martin Exner szakértői meghallgatást hívott össze a bonni egyetemi klinikára. Ott azon „háztartási rendszereket, amelyekből a vizet szolgáltatnak a lakosságnak, a potenciális fertőzési tározóként jellemezték”. Prof. Dr. med. Exner kifejtette: „Az biztos, hogy a proaktív stratégia, szemben a reaktív stratégiával, az egyetlen helyes stratégia.” A meghallgatás eredményeit 2006-ban a Szövetségi Egészségügyi Közlönyben (V. 49, 681.–686. o.) tették közzé. Ez a nap volt az iparág számos új technikai fejlesztésének kezdete, illetve megerősítése.

2011-es ivóvízrendelet: Legionella mint szabványosított paraméter

2011-ben az ivóvízrendelet 14. §-ának 3. bekezdése kötelezte a vízellátó berendezések üzemeltetőit a legionella rendszeres vizsgálatára, és először vezette be a „kockázatelemzés” fogalmát. Ez utóbbi magában foglalja annak ellenőrzését, hogy „betartják-e legalább a technika általánosan elismert szabályait”. Ezek a 2023 óta kockázatértékelésként ismert veszélyelemzések lehetővé tették a szerelési technika aktuális állapotának kritikai felülvizsgálatát, és részben az addigi szerelési gyakorlat újraértékeléséhez vezettek.

7 mérföldkő az ivóvízhigiénia történetében

• 1993: A DVGW közzéteszi az új épületekben az ivóvízhigiénia fenntartásának első szabályrendszerét (DVGW W 551)
• 1996: Megjelenik a felújításra vonatkozó DVGW W 552
• 1999: Megjelent a VDI 6023 „Ivóvízrendszerek higiéniatudatos tervezése, kivitelezése, üzemeltetése és karbantartása” című irányelv
• 2003: A 2001-es ivóvízrendelet hatályba lép
• 2004: Szakértői meghallgatás Prof. Dr. Dr. Martin Exnerrel a bonni egyetemi klinikán
• 2006: A szakértői meghallgatás eredményeit közzéteszik a Szövetségi Egészségügyi Közlönyben
• 2011: A legionella vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget először az ivóvízrendelet határozza meg