A DVGW megerősíti: bizonyos feltételek mellett az ivóvízhigiénia és az energiatakarékosság nem ellentmondás

5 perces olvasmány

„Energiamegtakarítás a melegvízkészítésben: lehetséges ez egyáltalán?” Ennek a kérdésnek járt utána a Német Gáz- és Vízügyi Szövetség (DVGW) a legutóbbi tájékoztatójában. A nemrég megjelent dokumentum tartalmilag is megerősíti, ami a Schellt is foglalkoztatja: az energia- és víztakarékosság csak bizonyos feltételek mellett lehetséges az ivóvízhigiénia veszélyeztetése nélkül. Az alábbiakban összeszedtük a pontos feltételeket, méghozzá a GEG által is megkövetelt, az „egészségvédelem megelőzi az energiamegtakarítást” elv alapján.

Melegvíz-hőmérséklet csökkentése?
Rövid távú energiamegtakarítási intézkedések meglévő rendszerekben felhasználói magatartással és áramláskorlátozókkal
Rövid távú energiamegtakarítási intézkedések meglévő nagy rendszerekben
Hosszabb távú energiamegtakarítási intézkedések

Melegvíz-hőmérséklet csökkentése?

A DVGW elutasítja a melegvíz-hőmérséklet (PWH) általános csökkentését. Indoklás: „A hőmérséklet fontos a Legionella szaporodásának minimalizálása érdekében... ez az egyetlen olyan korrekciós tényező a melegvízkészítés területén, amely biztonságosan gátolja a Legionella szaporodását.” Ezért nagy rendszerekben a meleg ivóvíz hőmérsékletének (PWH) legalább 55 °C-nak kell lennie az épület minden pontján, a hideg ivóvíz (PWC) pedig nem lehet melegebb 25 °C-nál. Dr. Peter Arens, a Schell higiéniai szakértője kifejti: „Ezt a követelményt figyelembe véve még mindig lehetséges az egyik vagy a másik állítócsavar elforgatása az energiaköltségek csökkentése érdekében.”

Rövid távú energiamegtakarítási intézkedések meglévő rendszerekben felhasználói magatartással és áramláskorlátozókkal

A DVGW szerint elsősorban a felhasználók tehetnek sokat a magatartásukkal: aki kevesebb meleg vizet használ, a fűtési energiát és pénzt takarít meg. Ennek alapján fontos paraméter a vízmennyiség és az 55 °C-nál nem magasabb beállított használati hőmérséklet valamennyi csapolási ponton és a használati időben. „A nagy fogyasztású és gyakori használatú csapolási pontokon nagy megtakarítás érhető el víztakarékos szerelvényekkel vagy áramláskorlátozókkal” – mondja Dr. Peter Arens. Ajánlott a dinamikus perlátorok használata, mint amilyenek a Schell kínálatában is megtalálhatók, és amelyek a nyomástól függetlenül korlátozzák a vízmennyiséget. Ha a mosdónál Schell sarokszelep van felszerelve, akkor azzal csökkenthető a vízmennyiség.

Meglévő rendszerek esetében az ivóvízrendszer 9 literes/perces zuhanyzókra és 4,2 literes/perces mosdócsaptelepekre van tervezve, amennyiben ivóvízrendszert a DIN 1988-300 (2012) szerint tervezték és méretezték. A gyakorlatban azonban gyakran magasabb átfolyással találkozhatunk. Ha ezekre az értékekre csökkentjük az átfolyást, akkor a víz, a szennyvíz és a melegvíz körülbelül 40%-a általában higiéniai veszteség nélkül megtakarítható.
Az erős forgalmat bonyolító területekben – például repülőterek mosdóihelyiségeiben, középületek, irodaházak, kórházak stb. nyilvános WC-iben a mosdó 3 liter/percre csökkenthető, ha a használat gyakorisága nagyon magas.

Artikel_Bild_full-width_1200x500_DVGW_Trinkwasserhygiene_Energiesparen-1

Rövid távú energiamegtakarítási intézkedések meglévő nagy rendszerekben

Az ún. Legionella-kapcsolás (pl. heti vagy napi melegítés 70 °C-ra az éjszakai órákban) kikapcsolható: ennek az az oka, hogy ivóvízhigiéniai szempontból semmi haszna nincs a legalább 55 °C-os hőmérsékletű, kifogástalan melegvizes rendszerekben.
A cirkulációs szivattyú egyhuzamban akár nyolc órára is kikapcsolható, amennyiben az ivóvízrendszer higiéniai szempontból kifogástalan. A szokásos gyakorlattal ellentétben ezt a nap folyamán kell elvégezni, amikor amúgy is használják a meleg vizet.

Hosszabb távú energiamegtakarítási intézkedések

Általánosságban elmondható, hogy az új épületek általában sokkal energiahatékonyabbak, mint a régebbi ivóvízrendszerrel rendelkező, régebbi épületek. „A tervezési fázisban az ivóvízrendszert optimálisan lehet méretezni, így a beruházási és üzemeltetési költségek is jelentősen csökkenthetők” – magyarázza Dr. Peter Arens. A DVGW tanácsa: új épületekben vagy régi épületek felújításakor a tényleges fogyasztáshoz kell igazítani az ivóvízmelegítő, valamint a csővezetékek és szerelvények stb. méretezését. Felújítás esetén ez a szükségtelen ivóvízrendszerek teljes visszabontását is jelentheti.

Ehhez Dr. Peter Arens azt javasolja a tervezés során, hogy lehetőség szerint T-darabos rendszereket és alacsonyabb literkapacitást kell használni minden csapolási ponton annak érdekében, hogy az ivóvízrendszer a lehető legkarcsúbb legyen. „Az ivóvízrendszer méretezését a DIN 1988-300 szabvány 2. táblázata szerinti értékek helyett csökkentett számítási átfolyással kell elvégezni. Az ez alatt a táblázat alatt olvasható információk szerint ez is kifejezetten megengedett.” Ily módon optimálisan kihasználható a beruházási és üzemeltetési költségek tekintetében elérhető megtakarítási potenciál.

Összegzés

A DVGW az „Energiamegtakarítás a melegvízkészítésben: lehetséges ez egyáltalán?” című új tájékoztatóban felsorolja többek között azokat a rövid és hosszabb távú intézkedéseket, amelyek az ivóvízhigiénia veszélyeztetése nélkül alkalmazhatók a melegvízköltségek csökkentésére. Vannak hasznos víz- és energiamegtakarítási tippek az üzemeltetők számára, melyek nem veszélyeztetik az ivóvíz minőségét. E tippek közül sok költségsemleges. Ezenkívül a víztakarékossághoz szükséges valamennyi termékmegoldás már ma elérhető az olyan a gyártóknál – például a Schell –, amelyek évtizedek óta aktívak az olyan vízben szegény országokban, mint Spanyolország vagy India. Az alapszabály továbbra is érvényes: az egészségvédelem megelőzi az energiamegtakarítást.