DVGW W 551-4 (A) új szabálygyűjteménye a Pseudomonas aeruginosa baktériumra vonatkozóan – Amit az üzemeltetőnek most tudnia kell

Először a jó hírek: Az egészséges embereket általában nem érinti a Pseudomonas aeruginosa. Az egészségügyi intézményekben és a gyermek napköziotthonokban azonban a baktériumnak a jelentősége egyre nő. A szaniter-fűtés-klíma ágazatban azonban sokak számára ez a baktérium még mindig ismeretlen – mivel csak néhány létesítményben kell vizsgálni, de az ivóvízről szóló rendelet szerint nem rutinszerűen. 2024 márciusában a DVGW W 551-4 rendelettel jelent meg az első szaniter-fűtés-klíma szabálygyűjtemény ezzel a baktériummal kapcsolatban, amely összefoglalja a lényeges információkat. Ez a szabálygyűjtemény elmagyarázza, hogy hol és mikor kell elvégezni a Pseudomonas baktérium vizsgálatát, és mikor nincs értelme vagy nem kötelező a vizsgálat.

Növekszik az esetek száma?

Ezt az épületet nem kötelező átvizsgálni

Átvizsgálásra nem kötelezett épületek és egyedi esetek

Mi történik pozitív eredmény esetén?

Növekszik a Pseudomonas aeruginosa fertőzések száma?

Jelenleg úgy tűnik, hogy a Pseudomonas aeruginosa előfordulása egyre gyakoribb az épületekben és az ellátási területeken. Nehéz azonban megmondani, hogy itt valóban az esetek halmozódásáról van-e szó, vagy ezek a hírek a nyilvánosságot érzékenyen érintik. Kétségtelenül megállapítható azonban, hogy növekszik azoknak az épületeknek a száma, amelyeket minden különösebb ok nélkül vizsgálnak Pseudomonas aeruginosa baktériumra, még akkor is, ha a vizsgálat nem kötelező.

Dr. Peter Arens, a SCHELL higiéniai szakértője és a DVGW W 551-4 (A) rendelet társszerzője úgy véli, hogy elsősorban egy oka van annak, hogy a Pseudomonas aeruginosa baktérium jelenlétére vonatkozó vizsgálatokat szükségtelenül elvégzik: Az Umweltbundesamt ajánlásainak és a szabálygyűjteménynek egy mondatát félreértelmezik.

 

Úgy vélik, hogy minden újonnan létesített vagy jelentősen átalakított ivóvíz-rendszert meg kell vizsgálni a Pseudomonas aeruginosa baktérium jelenlétére. Ez azonban nem így van. Hiszen ezek a kijelentések csupán a vizsgálatra kötelezett épületekre vonatkoznak.

Dr

SCHELL higiéniai szakértője, Dr. Peter Arens

Vizsgálatra kötelezett épületek

A vizsgálati kötelezettséggel ténylegesen érintett épületeket az új szaniter-fűtés-klíma szabálygyűjtemény világosan meghatározza. Ennek megfelelően az olyan egészségügyi létesítményeket, mint a kórházakat, idősotthonokat, nappali klinikákat, de a járóbeteg-rendelőintézeteket, például a fogszabályozást végző rendelőket és a napközi otthonokat is legalább évente egyszer ellenőrizni kell. Ezeket az intézményeket a DVGW W 551-4 (A) rendelet „Kiemelt közintézmények” gyűjtőnéven említi. Ezeket az éves időközöket közvetlenül az új telepítés után vagy az ivóvízvezeték-rendszer jelentős átalakítása esetén kell megkezdeni.

    Vizsgálatra kötelezett: Kiemelt közintézmények

    1. Kórházak és ápolási intézmények (idősek otthona, szanatórium),
    2. Járóbeteg-rendelőintézetek, dialízis központok, nappali klinikák, szülészetek, rehabilitációs intézetek,
    3. gyermek napköziotthonok.”

    Átvizsgálásra nem kötelezett épületek és kivételek

    Olyan létesítményeket, mint a szállodákat, lakó- vagy irodaépületeket nem kell az Pseudomonas aeruginosa baktériumra átvizsgálni. Hiszen: Ezek „nem kiemelt”, ill. „egyéb épületeknek” számítanak a DVGW W 551-4 épülettípusainak besorolása alapján. Van azonban egy kivétel: Ha például egy üdülőt elsősorban cisztás fibrózisban szenvedők használnak, az egészségügyi hatóság a kockázatértékelés alapján elrendelheti, hogy ennek az épületek ivóvizét is vizsgálják meg. Az ilyen épületek indokolatlan ellenőrzése azonban költséges következményekkel járhat. Ha azonban ezt a potenciális kórokozót egyszer már kimutatták – függetlenül attól, hogy az épület kötelező vizsgálat alá tartozik-e vagy sem –, azonnal súlyosabb dologról van szó: Az ivóvíz-rendszert fertőtleníteni kell, és az ilyen eredményeket az üzembe helyezés időpontjától kezdve jelenteni kell az egészségügyi hatóságnak, amely korábban nem volt kötelező.

      Vizsgálatra nem kötelezett épületek: nem kiemelt közintézmények

      1. Iskolák
      2. Szállodák, diákszállók
      3. Egyéb képzési intézmények, otthonok, diáktáborok és létesítményei
      4. Sportlétesítmények
      5. az IfSG 36. §-a szerinti egyéb közösségi szálláshelyek, az ápolási és lakóotthonokról szóló törvény 1. §-ának (1)-(5) bekezdése szerinti létesítmények, az 1. és 2. pontban említett létesítmények valamelyikéhez hasonló ápolási és ellátó létesítmények, hajléktalanszállók, menedékkérők, kivándorlók és menekültek közösségi szálláshelyei, egyéb tömegszállások és börtönök.

      Pozitív eredmény: most mi legyen?

      Ahogyan az ivóvíz-rendszerek Legionella és Pseudomonas aeruginosa vizsgálatára vonatkozó kötelezettség is eltérő, úgy az eredmények értékelésében is jelentős különbségek vannak.

      Köztudott, hogy a Legionella technikai beavatkozási értéke általában 100 CFU/100 ml alatt van. A Pseudomonas aeruginosa határértéke ezzel ellentétben lényegesen alacsonyabb. Ez az érték 100 ml vízmennyiségre vonatkozóan 1 CFU-nál kisebb, és minden olyan épületre vonatkozik, amelyben Pseudomonas aeruginosa baktériumot mutattak ki.

      Elvileg minden pozitív eredmény esetén szükséges a kiváltó okok elemzése és azok megszüntetése. Azonban csak az egészségügyi létesítményekben és az óvodákban kell azonnali védőintézkedéseket hozni, mint a steril szűrők használata. A nem kiemelt és egyéb létesítményekben általában csak 10 CFU/100 ml-nél nagyobb értéktől szükségesek védőintézkedések. Végül azonban az egészségügyi hatóság dönti el ezt a kockázatértékelés alapján, például ha egy különösen érzékeny felhasználói csoport van ott. Alapvetően a steril szűrők ezekben a létesítményekben inkább a kivételt jelentenek, mint a szabályt – és még akkor is gyakran csak néhány különösen érzékeny területen, pl. ahol az ivóvizet porlasztják.

      Ezenkívül a 10 CFU/100 ml értékek legfeljebb 3 hónapig tolerálhatók ezekben a nem kiemelt és egyéb létesítményekben. Ez azt jelenti, hogy ezek az ivóvíz-rendszerek üzembe helyezhetők, ha a rendeltetésszerű használat biztosított.

      A Pseudomonas aeruginosa baktériumról szóló blogbejegyzésünk 2. része elmagyarázza, hogyan kerülhető el messzemenően a Pseudomonas aeruginosa okozta fertőzés, és mit kell figyelembe venni az ivóvíz-rendszerek mikrobiológiai fertőtlenítése során.

      Kapcsolódó témák