Ivóvíz-mintavétel: gyakori kérdések és hibák

A 2023-as ivóvízrendeletben törvényileg előírt ivóvíz-mintavételeknél rendszeresen előfordulnak hibák a gyakorlatban. Ez megbízhatatlan laboreredményekhez vezet, ami miatt előfordulhat, hogy egyes egészségügyi kockázatok rejtve maradnak. Ahhoz, hogy az ivóvízvizsgálatok meggyőző és megbízható eredményeket szolgáltassanak, el kell kerülni egyes tipikus hibákat az ivóvíz-mintavétel során.

A 2023-as ivóvízrendelet kereskedelmi célú és nyilvános tevékenységek esetén az ivóvízrendszerek üzemeltetőit rendszeres ivóvízvizsgálatok végzésére kötelezi. Ezeket a különböző tevékenységeket az ivóvízrendelet 2. §-a határozza meg. A vizsgálat során azt ellenőrzik, hogy vannak-e potenciális kórokozók az ivóvízben, vagy más mikrobiológiai és kémiai paraméterek meghaladják-e a meghatározott határértékeket. A következőkben áttekintjük az ivóvíz-mintavételnél előforduló gyakori kérdéseket és hibákat.

Ki végezhet ivóvíz-mintavételt?

A 2023-as ivóvízrendelet előírja, hogy „az ivóvíz szükséges vizsgálatait, a mintavételeket is beleértve […] csak megfelelő engedéllyel rendelkező vizsgálóállomások végezhetik el” (ivóvízrendelet 39. §-ának 1. szakasza). Soha nem szabad tehát az ivóvízelemzést vagy az ivóvíz-mintavételt szerelőkre vagy más szolgáltatókra bízni, vagy magának az üzemeltetőnek elvégeznie. Az ilyen mintavétel tilos. Csak akkreditált vizsgálóállomások vehetnek ivóvízmintákat.

Hol vesznek mintát az ivóvízből?

Szállóigévé vált a higiéniai szakemberek között, hogy a legtöbb hibát az ivóvíz-mintavételnél és nem a laborban követik el. Ezért ugyanakkora jelentősége van a mintavételi helyek kiválasztásának az ivóvízrendszeren belül az ivóvízelemzési eredmények megbízhatósága szempontjából, mint a szakszerű mintavételi eljárásnak. Az ivóvízrendelet szerint a mintavételeket – a „legionella” paraméter kivételével – a vízkivételi helyek kilépési pontjánál kell végezni. A legionella vizsgálatakor a mechanikus vagy termosztatikus forrázásvédelemmel ellátott intézmények – például idősotthonok és óvodák – esetében próbavételi szelepet kell használni, hogy a mintavételezés ne a kevert vízből történjen.

A legionella rendszerszintű vizsgálatakor is speciális próbavételi szelepek használatát javasoljuk. A megfelelő mintavételi helyek pontos meghatározását higiéniai és műszaki szempontból kompetens szaktervezőknek, szakembereknek vagy szakértőknek kell végezniük.

Mit nem szabad tenni az ivóvíz-mintavételnél?

Rendszeresen történik rutinszerű mintavételezés olyan lakásokban, amelyeket nyaraló jellegük vagy költözés miatt nem használnak. Ezen eljárásnak azonban magas a járulékos költsége. Ezenfelül ellentétes a 2023-as ivóvízrendelet vizsgálati céljával, különösen ha az adott lakás alapvetően mintavételezési helyként lett meghatározva. Ezekben az esetekben egy gondosan meghatározott „kitérési pontot” célszerű használni az ivóvíz-mintavételhez. Ehhez a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal hozzáteszi: „A mintavételre az ivóvízrendszer rendeltetésszerű üzemeltetése esetén kerül sor. A meleg víz tárolási hőmérsékletének ideiglenes növelése, az öblítések vagy az ivóvízrendszer fertőtlenítése a mintavétel előtt szándékosan ellentétes az ivóvízrendelet szerinti vizsgálat védelmi céljával.” Ebből egyértelműen kiderül, hogy egy rendszer használaton kívüli részein nem szabad mintát venni, és minden olyan „különleges intézkedés” is tilos, amely befolyásolja az ivóvízelemzés vizsgálati eredményét, különösen azok, amelyek „megszépítik” azt. Megfordítva ez azonban azt is jelenti, hogy minden manuális vagy automatizált – pl. vízmenedzsment rendszer segítségével végzett – vízcsere az ivóvíz-mintavételek előtt engedélyezett, amennyiben arra például minden reggel 6 órakor, a tényleges üzem kezdete előtt kerül sor.

Kis rendszereknél is kell ivóvízelemzést végezni?

A 2023-as ivóvízrendelet nem ír elő kötelező ivóvízelemzést a kis rendszerekhez. A Robert Koch Intézet LeTriWa-vizsgálata szerint ugyanakkor a legionella okozta megbetegedések és halálesetek mintegy 43%-a vizsgálatra nem kötelezett ivóvízrendszerekkel összefüggésben merült fel, vagyis kis rendszerekhez és elsősorban decentralizált ivóvíz-melegítéssel rendelkező rendszerekhez köthető. Ennek két lényeges oka ismert: 1. túl ritkán használják a rendszert (Prof. Hippelein, Kiel), 2. már eleve szennyezett volt a hideg ivóvíz legionellával, mert hosszabb ideig túl magas, 25 °C-nál lényegesen magasabb volt a hőmérséklete. Elsősorban a két feltétel teljesülése esetén a „hideg vízben” vagy a decentralizált ivóvíz-melegítőben lehűlt meleg vízben is túlzott mértékben elszaporodhatnak a meleget kedvelő legionella baktériumok is. A hideg víz melegítésekor nem pusztulnak el kellő mértékben a legionella baktériumok, mert túl rövid a kontaktidő a hőcserélőben. Ugyanis még 70 °C-on is legalább 3 percre, 60 °C-on pedig mintegy 30 percre van szükség ehhez. Ha megbetegedések történnek, és felmerül a gyanúja, hogy az ivóvíz legionella baktériummal szennyezett, akkor az RKI a fenti okok miatt azt javasolja, hogy azon rendszerekből is vegyen mintát, amelyeknél a vizsgálat amúgy nem kötelező.

Összegzés: Ezekre ügyeljen, hogy az ivóvíz-mintavétel szakszerű legyen

• Megfelelő, az adott célra meghatározott mintavételi helyen vegyen ivóvízmintát
• Használjon próbavételi szelepeket a legionellavizsgálatokhoz
• Az ivóvízrendszer rutinszerű üzemeltetése során vegyen ivóvízmintát, vagyis ne használaton kívüli vízkivételi helyeken, és előtte ne tegyen különleges intézkedéseket, például ne végezzen nem tervezett pangó víz elleni öblítéseket, és ne melegítse túl a rendszert
• Kizárólag engedéllyel rendelkező vizsgálóállomásokat bízzon meg az ivóvízelemzéssel és az ivóvíz-mintavétellel