Trinkwasserhygiene_Drinking_water_hygiene_Header

Ivóvízelemzés: az ivóvíz-mintavétel kritériumai

Az ivóvíz egy romlandó élelmiszer. De nem megengedhető változások nem érzékelhetők segédeszközök nélkül. Ezért számos épület esetén jogszabály írja elő a rendszeres ivóvízvizsgálatokat: A lakóingatlanokban csak háromévente kerül rá sor, az egészségügyi ágazatban vagy a szállodákban legalább évente, de inkább gyakrabban. Ahhoz, hogy az ivóvízelemzések megbízható eredményeket szolgáltassanak, elsődlegesen reprezentatív mintavételi helyek meghatározására és szakszerű mintavételre van szükség.

Mint minden élelmiszer, az ivóvíz is alapvetően romlandó. Ha túl sokáig pang, akkor a baktériumok, pl. a legionella az egészségre veszélyes mértékben elszaporodhat benne. A felhasználási céljától függően az ivóvíznek két különböző „eltarthatósági dátuma” van: Ha az ivóvizet közvetlenül élelmiszerként vagy annak elkészítéséhez használják, akkor nem állhat 4 óránál tovább a szerelvényben és az ivóvízrendszerben. Ha ettől eltérő célra, például kézmosáshoz vagy zuhanyzáshoz használják, akkor legfeljebb 72 óra telhet el használat nélkül. A 4 óra a szerkezeti anyagok paramétereinek ellenőrzésére is érvényes, amelyek viszonylag gyorsan átkerülhetnek az ivóvízbe. A max. 72 óra elsősorban a mikrobiológiai paraméterekre vonatkozik, mivel a baktériumoknak némi időre van szükségük, hogy túlzottan elszaporodjanak. A vízvizsgálatokra adott megbízásnál fontos tehát a vizsgálatok céljának pontos meghatározása, hogy a labor elő tudja készíteni a megfelelő mintavételi edényeket, és a helyszínen el tudja végezni a megfelelő mintavételt. A szerkezeti anyagokhoz szükséges vízmintavételt például négy órányi pangás után, S-0, S-1 és S-2 mintaként kell elvégezni, míg a „Legionella” paraméter meghatározása a normál üzem közben történik.

Ivóvíz-mintavétel: a megfelelő mintavételezési hely ivóvízelemzéshez

A legionella vizsgálatához ki kell alakítani megfelelő és reprezentatív mintavételi helyeket az ivóvízrendszerekben. A 2023-as ivóvízrendelet 41. §-a szerint ezért az üzemeltető a felelős. Értelemszerűen érdemes lehet ehhez szaktervezők, szakemberek vagy szakértők tanácsát kérni. Csak a rendszerszintű legionellavizsgálathoz szabad speciális próbavételi szelepeknél, pl. a sarokszelepnél mintát venni – más paraméterek esetében azonban nem. Az ivóvízrendelet 10. §-a értelmében a vízkivételi helyek kifolyójánál kell mintát venni. Itt – és nem például az öblítőszelepeknél – kell ivóvízmintát venni. Ezen követelmény alól egyetlen végponti öblítőszelep vagy bonyolult csővezetés sem mentesülhet.

Csoport Szerelvényfajta Alkalmas mintavételi helynek? 1 Beépített termosztáttal ellátott mosdócsaptelepek, zuhanyszerelvények, kádfeltöltő csaptelepek stb. Nem 2 Olyan szerelvények, melyek elé sarokszelep-termosztátokat vagy központi keverőt építettek be Nem 3 Tengellyel ellátott elektronikus szerelvények Igen, ha az előelzárókat a mintavétel előtt elzárják 4 Mechanikus hőmérséklet-korlátozóval felszerelt keverőfejes csaptelepek és önelzáró szerelvények Igen, ha az előelzárókat a mintavétel előtt elzárják

Az ivóvízrendszerek üzemeltetőinek kötelezettségei: hőmérsékleti határértékek

Az üzemeltetőnek gondoskodnia kell arról is, hogy az ivóvízrendszer összes területe olyan műszaki állapotban legyen, hogy rendszeres használat esetén az összes vízkivételi helyen kifogástalan minőségű ivóvizet biztosítson. Az elavult rendszerek működését nem támogatjuk, ha az eltérések már veszélyeztethetik az emberi egészséget. Például egy ivóvíz-melegítéshez használt nagy rendszer esetén (ha 400 literesnél nagyobb a tároló, és/vagy a legtávolabbi vízkivételi helyhez vezető leghosszabb áramlási út térfogata több, mint 3 liter) legalább 60 °C-nak kell lennie a hőmérsékletnek az ivóvíz-melegítő kimeneténél. A szabályok még erre a helyre vonatkozóan sem határoznak meg maximális értéket. A hideg ivóvíz túlzott felmelegedés elleni védelme és az energiaköltségek minimalizálása érdekében ugyanakkor javasoljuk, hogy ne állítson be 65 °C-nál magasabb hőmérsékletet. Ezenfelül 3 liter kifolyatása után minden vízkivételi helyen (VDI 6023 1. lap, 1. táblázat) a meleg víz hőmérsékletének el kell érnie az 55 °C-ot. Ez 250 ml-re vonatkozóan van meghatározva. A DIN 1988-200 szabványban szereplő 30 másodperces szabály a nem meghatározott keretfeltételek (mint a szerelvény és a mintavételi térfogat „literteljesítménye”) miatt már elavult, és nem alkalmazzuk.

Untersuchungsstellen_Legionellen_Sampling_Legionella

Ugyanez érvényes a hideg ivóvízre. Ez a rendszerben és egyetlen vízkivételi helyen sem lépheti túl az említett 25 °C-ot, 3 liter kifolyatása után és 250 ml-nyi térfogatban mérve sem (VDI 6023 1. lap). Ha bármi arra utal, hogy a hőmérséklet a hideg ivóvízben meghaladja a 25 °C-ot, akkor az ún. „hideg vízben” is legionellavizsgálatot kell végezni az ivóvízben (a DVGW W 551 munkalapja). Ez esetben tartsa be a mintavételi helyek minimális számát (lásd az ábrát).

A szakszerű ivóvíz-mintavétel 3 legfontosabb kritériuma

  1. Szakszerűen kiválasztották a reprezentatív mintavételi helyeket. A mintavétel a b) pont szerinti vizsgálatoknál megfelelő berendezésekkel, vagyis perlátor, kézi zuhanyfej vagy zuhanytömlő nélkül történik. A mintavételt kizárólag a rendszer használatban lévő területein és „normál működés közben” végzik.

Kapcsolódó témák