Forrázásvédelem a nyilvános szaniter helyiségekben: Szabványok, kötelezettségek és megoldások

A forróvíz veszélyeit gyakran alábecsülik, pedig még a viszonylag alacsony hőmérséklet is bőrsérüléseket okozhat. A nagyon magas hőmérséklet a kiszolgáltatott személyeknél súlyos forrázást, szélsőséges esetekben akár halált is okozhat. Különösen az iskolákban, óvodákban, idősotthonokban vagy klinikákon a megbízható forrázásvédelem kulcsfontosságú a balesetek megelőzésében. A DIN EN 806-2 9.3.2 fejezete foglal állást ezzel kapcsolatban. Még akkor is, ha a szabványokról külön kell megállapodni, azaz csak ajánlás jellegűek, a forrázás elleni védelem ezeknél az objektumoknál mindenképpen az üzemeltetők gondossági kötelezettségének részét képezi. Ez a cikk áttekintést ad a legfontosabb tényekről, valamint a nyilvános szaniter helyiségek forrázásvédelmével kapcsolatos műszaki és jogi előírásokról.

Miért olyan fontos a forrázásvédelem?

A legionella túlzott elszaporodásának megelőzése és az ivóvíz minőségének megőrzése érdekében 60 °C-os melegvíz szükséges az ivóvízrendszerekben – ugyanakkor a magas hőmérséklet komoly kockázatokat is magában rejt. A forró vízzel való érintkezés az azonnali forrázáson és bőrsérülésen túl másodlagos sérülésekhez is vezethet – például a menekülési reakció miatti eleséshez. Ez gyakran előfordul, különösen zuhanyozáskor. A forrázásvédelem, pl. a termosztatikus szerelvények vagy a hőmérséklet-korlátozóval ellátott kevert vizes csaptelepek révén véd ezektől a veszélyektől.

A forrázásvédelem legfontosabb szabványai

A következő szabványok és műszaki szabályok vonatkoznak a forrázás témájára:

• A DIN EN 806-2 (Vízellátó rendszerekre vonatkozó műszaki szabályok – 2. rész: Tervezés, 9.3.2 fejezet) előírja, hogy a felmelegített ivóvíz berendezéseit úgy kell kialakítani,„hogy a forrázás kockázata minimális legyen“.
• A szabvány továbbá kifejti:„Az olyan vízkivételi helyeken, ahol különös figyelmet kell fordítani a kifolyási hőmérsékletre, például a kórházakban, iskolákban, idősotthonokban stb. a forrázásveszély elkerülése érdekében célszerű felső hőmérséklet-korlátozással ellátott termosztatikus keverőszelepeket vagy keverő csaptelepeket használni. Maximum 43 °C hőmérséklet javasolt. Az óvodák és idősotthonok speciális helyiségeinek zuhanyzóiban a hőmérséklet nem haladhatja meg a 38 °C-ot.”

A forrázásvédelemre vonatkozó további utalások a

• DVGW W551 5.5.1. fejezetében találhatók: „Csak egyedi biztonsági szerkezettel és szükség esetén forrázásvédelemmel ellátott vízkivételi szerelvényeket célszerű használni.”
• És a DIN 1988-200 („A munkahelyek műszaki szabályai“ ASR A 4.1 Szaniter helyiségek“) szerint:„Csak egyedi biztonsági szerkezettel és szükség esetén forrázásvédelemmel ellátott vízkivételi szerelvényeket szabad használni.”

Minden szabályozás elsődleges célja a kockázat minimalizálása. Az olyan megfogalmazások, mint „célszerű”, „ajánlott”, „ahol szükséges” stb. a műszaki szabályok normatív, nem kötelező jellegéről tanúskodnak. Ugyanígy a szabályozás nem ír elő konkrét intézkedéseket a forrázásvédelem megvalósítására. Nem írják elő, hogy ezt szerkezeti óvintézkedésekkel (termosztátok vagy mechanikus hőmérséklet-korlátozók) vagy más biztonsági intézkedésekkel (lezárt szaniter helyiségek, szakszemélyzet vagy ápolószemélyzet általi gondoskodás) kell-e megvalósítani.

Forrázásvédelem a gondossági kötelezettség részeként

Bár az említett szabványok csupán ajánlások, a közintézmények ivóvízrendszereinek és szaniter helyiségeinek üzemeltetőit általában gondossági kötelezettség terheli. A gondossági kötelezettség a német polgári jog központi eleme, és előírja, hogy a dologból vagy területből eredő veszélyforrásokat lehetőség szerint biztosítani kell a harmadik személyek sérülésének megakadályozása érdekében. Ha az üzemeltetők ennek a kötelezettségnek nem tesznek eleget, és ennek következtében sérülés történik, kártérítési felelősséggel tartoznak. Az ivóvízrendszer vagy szaniter helyiségek üzemeltetői számára ez azt is jelenti, hogy meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket. a túl forróvíz által okozott személyi sérülések elkerülése érdekében. 

Az ivóvízrendszer tervezőinek és üzemeltetőinek kötelezettségei

A szerződéses előírások szerint a szaktervezőknek és szerelőcégeknek az ivóvízrendszert úgy kell megtervezni és kiépíteni, hogy az hibamentes és a forgalom számára biztonságos legyen. A vonatkozó tervezői kötelezettségek a VDI 6023 4.2. sz. és a DIN 1988-200 8.3. bekezdés tervezési előírásaihoz kapcsolódnak. Hacsak a szerződésben kifejezetten nem rögzítették a rendszer meghatározott minőségét, annak alkalmasnak kell lennie a szerződésben meghatározott felhasználásra vagy a szokásos alkalmazási célra, és meg kell felelnie az „általánosan elismert műszaki szabályoknak”. Röviden: Ha a szerződésben – például a mennyiségjegyzékben vagy a kivitelezési leírásban – nincs kifejezett előírás a forrázásvédelemre vonatkozóan, azt csak akkor kell beépíteni, ha azt törvény, rendelet vagy az elismert műszaki szabályok előírják. Ezért alapvető fontosságú, hogy az üzemeltetők, tervezők és szakemberek ismerjék, hogy a műszaki szabályozások előírják-e a forrázásvédelem követelményeit, és ha igen, milyen mértékben.

Ha a tervezett létesítményt olyan személyek használják, akik nem tudják megvédeni magukat a forróvíz okozta veszélyektől, a tervezők gondossági kötelezettségüknek megfelelően kötelesek tájékoztatni a megrendelőt vagy a leendő üzemeltetőt a forrázásvédelem szükségességéről, és szerkezeti vagy üzemeltetési intézkedéseket javasolniuk. Az, hogy a forrázásvédelmet végül hogyan valósítják meg a gondossági kötelezettség részeként, továbbra is a létesítmény üzemeltetőjének felelőssége. A tervező és az üzemeltető közötti megbeszélés eredményét javasolt dokumentálni, hogy kártérítési igény esetén igazolni lehessen, hogy a szaktervező elvégezte a szükséges forrázásvédelemmel kapcsolatos felvilágosító munkát.

Szakszerű vízvizsgálat a forrázásvédelem ellenére

Legionella spec. vizsgálatok esetén kevert vízből nem szabad mintát venni. Ellenkező esetben az esetleges megállapítások nem a meleg vagy hideg víznek tulajdoníthatók. De egy dolog biztos: A mechanikus vagy termosztatikus forrázásvédelem mögött mindig kevert víz van a kifolyónál, függetlenül attól, hogy a forrázásvédelem külön alkatrészként (sarokszelep-termosztát) van, vagy egy szaniter szerelvénybe van beépítve. Ezt a forrázásvédelmet ezért a szakszerű vizsgálathoz ki kell iktatni. Ez a szerelési munka azonban időbeli és felelősségi okok miatt nem várható el egyetlen mintavevőtől sem – főleg, hogy ehhez gyakran a gyártó által meghatározott speciális szerszám szükséges. Ezért a forrázásvédelem előtt folyásirányban mindig célszerű egy mintavételi szelepet felszerelni.

Összegzés: A forrázásvédelem kötelezettség – az egységes szabályozás még hiányzik

A műszaki előírások meghatározott épülettípusoknál és bizonyos felhasználói csoportoknál egyértelműen megkövetelik a forrázás megelőzését célzó intézkedéseket. Nem határozzák meg azonban, hogy milyen konkrét intézkedéseket kell tenni a forrázásvédelem érdekében. Egyúttal a szabályok nagy része csak normatív, azaz csak ajánló jellegű. Egységes szabályozás csak néhány német szövetségi tartományra és kiválasztott intézményre vonatkozik. Mindazonáltal minden üzemeltetőnek törvényi kötelessége az általános gondossági kötelezettség betartása, amely magában foglalja az épület szanitereinek és ivóvízrendszereinek védelmét is. Ennek része a forrázásvédelem is. Az építésműszaki biztonsági intézkedések ésszerűek és ajánlottak, különösen a kiszolgáltatott személyek által használt területeken. Erre kiválóan alkalmasak pl. a maximális kifolyási hőmérséklet mechanikai szabályozásával ellátott termosztatikusan szabályozott szerelvények. Ez tehermentesíti az ápolószemélyzetet, és hatékonyan csökkenti a balesetek kockázatát. A SCHELL számos olyan terméket kínál, amelyek megbízható forrázásvédelemmel rendelkeznek, és kifejezetten az olyan érzékeny személycsoportok igényeihez igazították, mint a gyermekek, idősek és ápolásra szorulók.