Mehrfamilienhaus – Trinkwassererwärmer als Gefahrenquelle für Legionellen

Ha nincs kötelező vizsgálat, akkor legionellabiztos? Veszélyforrás: decentralizált vízmelegítő berendezések lakóépületekben

Lakóépületekben a decentralizált vízmelegítő berendezéseket egyéni vagy csoportos ellátásra használják. Ezek a berendezések átfolyós és tárolós rendszerű kivitelben is kaphatók. Sok bérbeadó és lakásszövetkezet számára vonzó megoldást jelentenek, mivel a német ivóvízrendelet (TrinkwV) 31. §-a értelmében nem vonatkozik rájuk kötelező legionellavizsgálat. De vajon ezek a rendszerek valóban olyan legionellabiztosak-e, mint ahogyan azt az üzemeltetők a normatív követelmények és a kötelező vizsgálatok hiánya miatt elvárják?

Egyértelmű előírások cirkulációs vízmelegítő berendezések esetén

DIN 1988-200 Decentralizált vízmelegítő berendezések

Mennyire legionellabiztosak a decentralizált vízmelegítő berendezések?

Összegzés

Különbségek a vízmelegítő berendezések ellenőrzési kötelezettségében

A legionella egy pálcika alakú baktérium, amely kis mennyiségben természetes módon is előfordul az ivóvízben, de nagy koncentrációban súlyos betegségeket, például atipikus tüdőgyulladást (legionellózis) okozhat. Ez a kórokozó 30–45 °C-os hőmérsékleten ideális növekedési feltételeket talál az ivóvizes rendszerekben. A legionella elszaporodásának hatékony megelőzése érdekében a nagyobb épületekben gyakran előforduló cirkulációs vízmelegítő berendezések hőmérsékletét ezért egyértelműen meghatározza a TrinkwV-nek a szabványra való hivatkozása: a vízmelegítő kimeneténél legalább 60 °C-ot, míg az épület minden egyes csapolási pontjánál és a cirkulációs rendszer visszatérő ágában 3 liter víz lecsapolása után legalább 55 °C-ot kell elérni. A rendszer akkor tekinthető biztonságosnak, ha ugyanakkor legkésőbb 72 óra elteltével minden egyes csapolási pont rendeltetésszerű működése biztosított.

A szisztematikus ellenőrzés vizsgálati paraméterei a kifogástalan állapot igazolásához az átadás-átvételhez (felelősség átszállása).

Kivonat a VDI 6023 1. lap 1. táblázatából.
Vizsgálati paraméterek Követelmények
A hideg ivóvíz hőmérséklete maximum 25 °C 3 liter leeresztése után, 250 ml-es mérőpohárban mérve
A felmelegített ivóvíz hőmérséklete a DVGW W 551 (A) szerint 3 liter leeresztése után, 250 ml-es mérőpohárban mérve
Telepszám, meghatározás a TrinkwV 15. § (1c) bekezdése szerint a TrinkwV 3. mellékletének 1. része szerint

DIN 1988-200 Decentralizált vízmelegítő berendezések

A DIN 1988-200 szabvány 9.7.2.4. pontjában találhatók a decentralizált vízmelegítő berendezésekre vonatkozó magyarázatok. Ezeket azonban higiéniai okokból megkérdőjelezhetők. Ez különösen érinti a lakásépítési ágazatot. A DIN 1988-200 ugyanis kimondja: „A decentralizált átfolyós vízmelegítő berendezések további követelmények nélkül üzemeltethetők, ha az áramlási útvonalon a 3 literes csőtérfogatot nem lépik túl.” Ez azt jelenti, hogy a melegvíz hőmérséklete a szabvány értelmében szabadon megválasztható, de minden csapolási ponton fennmarad a rendszeres vízcsere kötelezettsége!

E szabvány kidolgozásakor a rendeletek kidolgozói bizonyára nem láthatták előre, hogy ezek a kijelentések milyen hatással lesznek a legionella vizsgálatának kezdeti és általános kötelezettségével kapcsolatban. Ennek oka, hogy a szabvány nem sokkal az új, 2011. évi TrinkwV véglegesítése előtt lépett hatályba (a jelenlegi TrinkwV-ről szóló információkért kattintson ide). Első alkalommal írta elő, hogy például a 2-nél több lakóegységgel rendelkező, nagy központi vízmelegítő berendezéssel rendelkező lakóépületeket legkésőbb 2013. december 31-ig kell először – majd azt követően háromévente újra – legionellavizsgálatnak alávetni. Ez viszont azt jelentette, hogy a decentralizált vízmelegítő berendezéssel rendelkező otthonokat nem kellett ellenőrizni. Tévesen azt gondolták, hogy ezek a rendszerek általában véve biztonságosak, amit a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség 2018-ban egy nyilatkozatban korrigált.

Legionellaveszély a kötelező vizsgálatok hiánya ellenére

Sok üzemeltető úgy gondolja, hogy az egy- és kétlakásos családi házakban, valamint a decentralizált vízmelegítő berendezéssel rendelkező lakóépületekben a kötelező vizsgálat hiánya egyenértékű az alapvetően higiéniai szempontból biztonságos ivóvízrendszerrel.

Ez lehet, hogy igaz, de éppenséggel az ellenkezője is előfordulhat. Itt nincs mód részletesen kitérni a decentralizált vízmelegítő berendezések valamennyi lehetséges kialakítására és működési módjára, bár ezek is jelentősen befolyásolják e készülékek higiéniai biztonságát. Egy gyakorlati példa: biztosan állítható, hogy egy olyan decentralizált hőcserélő, amelyben állandóan kis mennyiségű fűtővíz áramlik, kevésbé higiénikus, mint az olyan lemezes hőcserélő, amelyben csak akkor áramlik fűtővíz, amikor meleg vízre van szükség, és amely ráadásul gyorsan lehűl, mert a gyártó emiatt nem látta el szigeteléssel ezt az alkatrészt. A hidegvíz-csatlakozás és a hidegvízcső elvezetése a készülékben is jelentős különbségeket mutat. A készülékbe beépített hidegvízmérő és a melegvízzel érintkező, egy darabból álló csatlakozások meglehetősen szuboptimálisak, mivel ez a hidegvíz elfogadhatatlanul felmelegedését okozhatja. Ennek következtében a legionella nemcsak a nem megfelelően felmelegített meleg ivóvízben (PWH), hanem a hideg ivóvízben (PWC) is túlzott mértékben elszaporodhat. Ezért jobb, ha a vízmérőt a készüléktől távolabb helyezik el.

Mikroskopische Darstellung von Legionellen vor blauem Hintergrund.

A decentralizált vízmelegítő berendezéseknél mindig jelen van egy további kockázati tényező, ha az épületben a hideg ivóvíz (PWC) jóval 25 °C fölé melegszik, például a szomszédos fűtési csövek miatt, aminek következtében a hideg vízben lévő egyes legionella baktériumok már az ivóvízrendszer központi területein is túlzottan elszaporodnak. Ennek az az oka, hogy a decentralizált vízmelegítő berendezések lemezes hőcserélőjében nem pusztulnak el megbízhatóan. Ez pedig amiatt van így, mert túl rövid az ivóvíz és a lemezes hőcserélő forró felületei közötti érintkezési idő. Még 60 °C-on is kb. 30 perc érintkezési időre lenne szükség!

Összegzés

A legionella a kis rendszerekben és a vizsgálatra nem kötelezett decentralizált vízmelegítő berendezésekben is túlzottan elszaporodhat, még akkor is, ha ezek megfelelnek az általánosan elfogadott műszaki szabályoknak. Különösen a DIN 1988-200 szabvány 9.7.2.4. „Decentralizált vízmelegítő berendezések” pontjának hőmérsékleti előírásait kell megkérdőjelezni, amelyek a jelenlegi gyakorlati tapasztalatok fényében már nem tűnnek időszerűnek. A vízmelegítő berendezésekről szóló 2. részben megtudhatja, hogy a decentralizált vízmelegítő berendezésekkel rendelkező épületek tulajdonosai és üzemeltetői milyen intézkedéseket tehetnek a felhasználók hatékony védelme érdekében.

Kapcsolódó témák